A Class FM és a Heti Hetes műsorvezetője, 22 éves volt 1990-ben. Azt mondja nagyon kevésre emlékszik abból az időszakból, kicsit hasonló okból, mint egyes rocksztárok szokták mondani, hogy bizonyos évek kimaradtak nekik. „Mondom, kicsit hasonló az ok - én nem drogoztam, nem ittam, egyszerűen csak aludtam. A gimnázium után a szüleim engedték, hogy kibéreljek egy lakást és elköltözzem otthonról, elsősorban azért, mint mondták, merthogy kései gyerek voltam, ők idősek voltak és akkor ment nyugdíjba édesapám. Erre mondta ő, hogy most utoljára tud segíteni egy beugróban, én meg kapva kaptam az alkalmon, hogy többet senki sem fog reggel felébreszteni. Nem is ébresztett. Nem is ébredtem. Két éven át szenvedtem a József Attila

Tudományegyetemmel, a francia szakon, vagy inkább ők szenvedtek velem, mert nem nagyon jártam be. Valahogy ellébecoltam, aztán jött egy év, amikor sikerült minden órát délutánra szervezni, egyből mintadiák lettem. Egy évig. Egészen megnyugodott körülöttem mindenki, aztán a következő szezonban megint reggel nyolcra kellett volna járni, ott volt a vége. Annyi hiányzásom gyűlt össze, hogy több vizsgát kellett volna tennem, mint ahány tárgy volt, szigorúan megkérdezték tőlem, hogy komolyan gondolom-e ezt az egyetemet, mondtam, hogy nem. Azt sem tudom, hogy kirúgtak-e, mert nem mentem be többet - nyilván kirúgtak, mi mást csináltak volna. Ez után történt, hogy két szezont aludtam végig, megtehettem, mert a lakbért a szüleim fizették és a házban volt egy vegyesbolt, hamar hozzászoktak, hogy a bolond fiú melegítőben, kócosan jár le, ha éhes, vesz májkrémkonzervet és kiflit, kifizeti, rögtön meg is eszi a boltban, majd visszamegy aludni. Pont addig ment ez így, míg be nem kopogtatott hozzám egy matematikus barátom, hogy a városi televíziótól megkeresték őt, hogy írjon képújságprogramot, de neki nincs erre ideje. Nekem nem sok mindenem volt, de időm az igen, úgyhogy bementem a tévébe s valahogy ott ragadtam. Az egész műfajban. Ennyire emlékszem 1990-ből.”